Forráskép megtekintése

Sebastian Kurz politikai pályafutásának még messze nincs vége.  A korrupciós vádakat követő szombat esti hirtelen lemondását követően gyorsan világossá vált, hogy nem áll szándékában csendben eltávozni a naplementébe, nagyrészt azért, mert még nem egyértelmű, hogy a választók valóban ezt akarják-e.

Bár Kurz lépése meglepő volt, miután napokig ragaszkodott ahhoz, hogy nem fog lemondani, taktikai szempontból mégis volt értelme. A másik lehetőség az lett volna, hogy kedden a parlamentben bizalmatlansági szavazással szembesül, amelyet minden bizonnyal elveszít, és ezzel olyan láncreakciót vált ki, amely pártját ellenzékbe juttatja.

A forgatókönyv nyilvánvaló hátrányain túl volt még egy másik szempont is: Egy kormánykoalíció, amely Kurz esküdt politikai ellenségeiből állna, szabad kezet kapott volna arra, hogy az elmúlt évek során kiépített bonyolult politikai gépezet minden zugát átvizsgálja, és egy új kormány nyomban fejszével vetett volna véget a Kurz által felépített apparátusnak.

 2017-es megválasztása óta, az ország minden kulcsfontosságú intézményébe szövetségeseket ültetett, a hatalmas közszolgálati műsorszolgáltatótól az alkotmánybíróságig. Ennek a befolyásnak a csorbítása lett volna az első számú prioritása a riválisaiból álló koalíciónak. Ezek a tények nagyban magyarázzák Kurz hirtelen szemléletváltását.

Miután a Zöldek, a kormánykoalíció Néppártjának junior partnere csütörtökön, egy nappal azután, hogy a rendőrség rajtaütött a kancellár irodáján, világossá tették, hogy nem támogatják tovább, Kurznak nem volt más választása, minthogy meghozza a döntést.

A jó politikus egyik ismérve, hogy el tudja feledtetni a választókkal még a legnagyobb szörnyűséges tettét is. Kurz van olyan tehetséges, hogy ezt kihasználja.
Forrás: Politico
(Visited 13 times, 1 visits today)