Forráskép megtekintése

A piszkos nagy igazság az, amit senki nem akar beismerni: Ez a küzdelem megnyerhetetlen.

Az egyetlen dolog, ami ezt a harcot némileg elviselhetővé teszi, különösen az Európai Bizottság ezzel foglalkozó tisztviselői számára, az a tudat, hogy ezt a harcot Lengyelország sem nyerheti meg!

Az Európai Bizottság rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségek – beleértve az új, még be nem indított végrehajtási mechanizmust, amely korlátozhatja az uniós költségvetési források folyósítását – elégtelenek, mert korlátozottak, időigényesek, nehézkesek, kivitelezhetetlenek, vagy mindezek együttesen. A politikai realitás az, hogy az EU nem engedheti meg magának, hogy háborúba bocsátkozzon saját tagállamai egyikével anélkül, hogy ne kockáztatná az egész menetrendjének megakadását, mivel minden döntő fontosságú politikai döntéshez egyhangúságra van szükség….

A parlamentben kedden elmondott beszédében Morawiecki  azzal érvelt, hogy az uniós tisztviselők és más uniós országok vezetői már most is megpróbálják megfélemlíteni Lengyelországot.

“Elutasítom a fenyegetések, a zaklatás és a kényszerítés nyelvezetét” – mondta. “Nem értek egyet azzal, hogy politikusok zsarolják és fenyegessék Lengyelországot. Nem értek egyet azzal, hogy a zsarolás egy tagállammal szembeni politika módszerévé váljon. A demokráciák nem így intézik az ügyeiket.”

A probléma azonban úgy tűnik, éppen az, hogy az EU-nak nincs módja Lengyelországot kényszeríteni. A 7. cikkely szerinti eljárás megakadt, nem utolsósorban a Varsó és Budapest közötti kölcsönös védelmi paktuma miatt. És ahogy Morawiecki is utalt rá a  beszédében, Lengyelország nem tervezi, hogy követi az Egyesült Királyság modelljét és kilép az EU-ból.

“Itt vagyunk, ide tartozunk, és nem megyünk sehová” – mondta. Ugyanez elmondható a jogállamisági harcról is.

Forrás: Politico
(Visited 8 times, 1 visits today)