Lehet, hogy egy kép erről: 1 személy és álló
Barcs Endre interjúja Lars Patrick Berg európai parlamenti képviselővel

Kérdés: Berg úr, Ön az utóbbi időben különös figyelmet fordít a Dél-Kaukázusra, különösen Örményországra. Mi az oka ennek a kitüntetett figyelemnek?

Berg: A Dél-Kaukázus stratégiai fontosságú régió Európa számára. Az Európai Konzervatívok és Reformerek Pártja – mint ahogy én is – aggodalmát fejezi ki az Örményország és Azerbajdzsán közötti veszélyes eszkaláció miatt. Egy ilyen eszkaláció veszélyezteti ennek a stratégiai régiónak a törékeny stabilitását. Ma a három állam – Örményország, Azerbajdzsán és Grúzia -, valamint a Földközi-tenger keleti része és a tágabb Közel-Kelet közötti határok elmosódnak. Az EU régóta hangoztatott, a Nyugat külpolitikában betöltött központi szerepéről szóló nyilatkozatai egyre kevésbé hitelesek. Az egy dolog, hogy Brüsszel a Dél-Kaukázussal való szorosabb biztonsági kapcsolatokat támogatja. De teljesen más dolog, hogy a dél-kaukázusi államoknak a tőlük délre, nyugatra és keletre fekvő országokkal való egyre bővülő kapcsolati hálójához kapcsolódó hiteles politikát tudjon kialakítani. Pedig éppen ez a kapcsolati háló mutatja a legnagyobb dinamizmust a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok növekedését, az energiapiacok változásai és az új infrastrukturális projektek kilátásai tekintetében. Ugyanakkor, sajnálatos módon ezek a régiók  a regionális és szektariánus konfliktusokból, a migrációból és a szegénységből eredő közös kihívásokból bőven kiveszik a részüket.

Kérdés: Ön azt állítja, hogy az Európai Unió – azon kívül, hogy felszólítja a szemben álló feleket, ami alatt mindenekelőtt az örmény-azerbajdzsáni katonai konfliktusra gondolok, hogy találjanak békés megoldást a köztük lévő konfliktusra – nem nagyon avatkozik be a térségben. Tekintettel a régió földrajzi jelentőségére, milyen erők és milyen irányban alakítják jelenleg a térség országainak politikáját?

Berg: Tekintettel földrajzi közelségükre és történelmi kapcsolataikra, a Kaukázus és a tágabb értelemben vett Közel-Kelet közötti kölcsönhatások nem meglepőek. A szovjet korszak előtt a Kaukázus volt az a terület, ahol az oszmán, a perzsa és az orosz birodalom találkozott és versengett a területért és a befolyásért. A három birodalom mindegyike uralta egykor a régiót, ami a kultúrák kulcsfontosságú találkozási pontját teremtette meg egy fontos tranzitútvonal mentén.

A huszadik század nagy részében a Szovjetunió szilárd ellenőrzés alatt tartotta a régiót, és a Kaukázusból próbált hatalmat és befolyást kivetíteni Iránra és Törökországra. A Szovjetunió összeomlása meggyengítette Moszkva pozícióját a régióban, de megcáfolta azokat a kezdeti feltételezéseket, amelyek szerint az iráni-orosz-török versengés a Kaukázuson átívelő befolyási övezetek kialakulásához vezetne.

Az 1990-es évek mindhárom hatalom számára nehéz időszaknak bizonyultak. Oroszország nagyrészt a belpolitikai instabilitás hullámainak kezelésére és az észak-kaukázusi felkelés elleni harcra összpontosított. Moszkva rendkívül reaktív dél-kaukázusi politikáját elsősorban az Örményország és Azerbajdzsán közötti konfliktus, valamint a grúziai instabilitás alakította.

Kérdés: Mindezek mellett Törökország is fontos szereplője a térségnek. Milyen értelemben?

Berg: Törökország az utóbbi évekig inkább az Európához való integrációra összpontosított, mint a keleti szomszédjaival való kapcsolatfelvételre. Az utóbbi időben Ankara erőfeszítései egy széles pántörök program előmozdítására Eurázsiában kezdetben ígéretesnek tűntek, de Azerbajdzsán kivételével nem sok eredményt hoztak. Az Ankara és Baku között az első hegyi-karabahi háború idején gyökeret eresztett diplomáciai és biztonsági kapcsolatok azonban megerősítették az örmény felfogást a pántörök fenyegetésekről, ami a mai napig tartó, rideg örmény-török kapcsolatokhoz és gazdasági blokádhoz vezetett.

Szeretném azonban felhívni a figyelmet egy másik országra, amely Törökország mellett egyre nagyobb hatást gyakorol a régióra. Bár földrajzilag távol van, Kína különböző lehetőségeket keres, és infrastrukturális projekteket tart szem előtt Dél-Kaukázusban. A kikötők, az utak és a vasút mind a kiterjedt “Övezet és Út” (Az új selyemút) kezdeményezésének hatálya alá tartoznak. A kínai vállalatok érdeklődést mutatnak a grúz és az azerbajdzsáni partvidék infrastrukturális projektjei, valamint a regionális út- és vasútépítés iránt mindhárom dél-kaukázusi országban.

K: Ön eddig a válaszaiban a régió egészére koncentrált. Miért látja úgy, hogy Örményországnak kiemelkedő szerepe  van a régióban?

Berg: Az Azerbajdzsánnal fennálló súlyos konfliktus ellenére úgy vélem, hogy Örményország fiatal államként kitűnik a régióban, ugyanis gyorsan javuló kormányzási és képviseleti rendszerekkel rendelkezik. Emellett Örményország megpróbált köztes államként fellépni, növelve a gazdasági és társadalmi kapcsolatokat a nyugati országokkal, miközben biztonsági kapcsolatban maradt Moszkvával. Hogy csak néhány példát említsünk: Örményország tagja a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének. Örményország egyéni partnerségi cselekvési tervvel rendelkezik a NATO-nál , és nemrégiben csapatokat bocsátott rendelkezésre a NATO két missziójához, a KFOR-hoz és az ISAF-hoz. Örményország tagja az Eurázsiai Gazdasági Uniónak is, de mélyebb kapcsolatokra törekszik az Európai Unióval is.

Kérdés: Említi, hogy Örményország tagja az Eurázsiai Gazdasági Uniónak, ugyanakkor látszólag sikeresen keresi a szorosabb kapcsolatot az Európai Unióval is. Mennyire látja elkötelezettnek Örményország közeledését az Európai Unió-hoz ? Előfordulhat e az, hogy egy ország, amely tagja az Eurázsiai Gazdasági Uniónak egyben az Európai Unió tagja is legyen?

Berg: 2021. március 1-jén hatályba lépett az Európai Unió és Örményország közötti átfogó és megerősített partnerségi megállapodás (CEPA). A megállapodást az Örmény Köztársaság, az összes uniós tagállam és az Európai Parlament is ratifikálta. Ez fontos mérföldkövet jelent az EU és Örményország kapcsolatai szempontjából.

Az Európai Unió jelenlegi vezetői szerint ez a megállapodás keretet biztosít az EU és Örményország számára ahhoz, hogy számos területen együttműködjenek, mint  a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok megerősítése, több munkahely és üzleti lehetőség teremtése, a jogalkotás, a közbiztonság, a tisztább környezet, valamint a jobb oktatás és a kutatási lehetőségek javítása. Ez a kétoldalú menetrend hozzájárul az EU azon általános céljához is, hogy a keleti partnerség keretében elmélyítse és megerősítse kapcsolatait a keleti szomszédságában lévő országokkal.

K: Mindez nagyon szépen hangzik, és ellentmond annak, amit a jelentés elején mondott, hogy az Európai Unió nagyon kevés figyelmet fordít a régióra.

Berg: Az ördög a geopolitikai részletekben rejlik. Örményország uniós csatlakozása “népszavazás”  kérdése lehet. Ezt Tigran Avinyan, Örményország miniszterelnök-helyettese mondta egyik nyilatkozatában, amelyből kiderül, hogy az új örmény kormány sokkal Európa-barátabb politikát folytat, mint a korábbi kormányok. Az biztos, hogy Ukrajnához, Moldovához és Grúziához hasonlóan Örményország is igyekszik erősíteni kétoldalú kapcsolatait az EU-val, de az Örményország Eurázsiai Unióhoz való csatlakozása geopolitikai szempontból összetetté teszi ezt a kérdést.

A Bakuval fennálló hegyi-karabahi konfliktus a közelmúltban jelentősen visszaszorította Örményország geopolitikai lehetőségét. Emellett Jereván katonailag és energetikailag alapvetően Oroszországtól függ. Az “Eurasian Geography and Economics” című folyóirat 2017 májusában megjelent tanulmánya arra a következtetésre jut, hogy az Eurázsiai Unió “nemvolt képes hozzájárulni Örményország gazdasági fellendüléséhez – éppen ellenkezőleg, jelentősen lelassította a gazdasági teljesítményt. Ez a fő oka annak, hogy Örményország az EU felé fordította érdeklődését.

Mint látjuk, Örményország geopolitikai egyensúlyt próbál teremteni az Európai Unió és Oroszország között, és mindkettővel együtt kíván működni, különösen kereskedelmi és biztonsági kérdésekben.

Barcs Endre

(Lars Patrick Berg német Európai Parlamenti képviselő,  1989-1996 között kelet- európai történelmet tanult Tübingenben, Heidelbergben és Münchenben. Herrenbergben, Stuttgartban és Frankfurtban dolgozott, majd 2007-től 2009-ig Lipcsében és Moszkvában tanulmányozta a nemzetközi energiaipart. 2016-2019 : A baden-württembergi parlament tagja volt, ezt követően beválasztották az Európai Parlamentbe. Németországban a Germany-Liberal-Conservative Reformist párt tagja.)

(Visited 6 times, 1 visits today)