Orbán Viktor magyar miniszterelnök -nem véletlenül- a magyar függetlenség napját választotta ki a legalkalmasabb időpontnak ahhoz, hogy elmondja az Unió átalakításával kapcsolatos elképzeléseit a Konferencia Európa Jövőjéről kezdeményezés keretében.

Meglepő módon semmi kivetni való nem volt a beszédében, amit a De Gaulle-féle elképzelésre, a nemzetállamok együttműködésére épített. Persze az Európai Egyesült Államokat vizionálók oldalán ez nyomban kiverte a biztosítékot. Mindez egyet bizonyít: csak liberálisan lehet az EU-t előmozdítani, aki mást akar, annak nincs mit keresnie e közösségen belül.

Pedig a magyar miniszterelnök két javaslata, ami az EU átalakítására vonatkozik, nem ördögtől való. Az első, hogy töröljék az “egyre szorosabb unióra” való hivatkozást az alapszerződésből. Az Unió lehetne egyre szorosabb a tagországok egyre szorosabb együttműködése által is, de itt nem erről van szó. A cél a nemzetek felettivé válás, ami a diktatúra, a liberalizmus diktatúrájának veszélyét rejti magában. Ha ez bekövetkezne, akkor ott tartanánk, ahol annak idején a szocializmusban, amikor Moszkvából irányították a blokkot, most Brüsszelből tennék ugyanezt. Érezték ennek a veszélyét a korább, és még megfontoltabban gondolkodó liberális politikusok, mint Sir Graham Watson, akik mindig azt mondták, hogy “az EU csak közelít a föderalizmus felé, de soha nem éri el azt”.

A mostani vita kiírói azonban hallani sem akarnak a nemzetállamokról, szerintük az már régen túlhaladott alternatíva. Szemük előtt a föderális Unió lebeg, és legyünk őszinték a mostani konferenciát is azért kezdték, hogy mondhassák, Európa népei akarták így. Nem, nem akarták. Európa népei, köszönik szépen, nem kérnek a nemzetük feladásából, amint az már kiderült a 2002-ben egy kétéves alkotmányozó nemzetgyűlés után, Franciaországban és Hollandiában népszavazásra bocsájtott uniós alkotmány szépen elhasalt. Most se lesz másképpen.
Orbán arra hívja fel a figyelmet, hogy Európa egyre gyengébb gazdaságilag, egyre kevesebb beleszólása van a világ menetébe, és ezen csak egyféleképpen lehet változtatni az európai nemzetek megerősítésével. Az európai liberálisoknak ez a gondolat olyan, mint ördögnek a tömjénfüst.

Mit szeretne még Orbán? Hogy az Európai Parlament vegye át a strasbourgi Európa Tanács gyakorlatát, ahol a parlamenti közgyűlés a tagországok képviselőiből áll. Még mit nem? Hiszen az Európai Parlament a jelenleg egyetlen közvetlenül választott európai intézmény. Tegyük hozzá, hogy sajnos. Ugyanis ebből adódik az EU demokratikus deficitje, amit évtizedek óta képtelenek megoldani Európa vezető politikusai.

David Sassoli, az Európai Parlament elnöke a legbutább válasszal rukkolt elő: “Csak azok, akik nem szeretik a demokráciát, csak azok gondolnak a parlamentek felszámolására” – tweetelte.

Orbánnak az a mondata nagyon szíven találta az EU vezetőit, hogy “Brüsszel a hatalmának jelentős részét kiszervezte, Európán kívülről szervezett és irányított hálózatokba – elsősorban a Soros György amerikai-magyar milliárdos által gründolt hálózatokba és a mögöttük álló amerikai demokraták érdekeltségeibe csatornázza”. Ez persze nagy túlzás a magyar miniszterelnök részéről, hisz akkora hatalma az NGO-knak nincs.

Mindezek után nagyon kíváncsian várjuk, mi lesz a Konferencia Európa Jövőjéről végső konklúziója. Megint csak kipipálunk valamit, vagy történik végre érdemi előre lépés. Az EU már így is húsz éves késedelemben van az intézményi reform területén (is).

NapiEU. eu

(Visited 261 times, 1 visits today)