Forráskép megtekintése

A kép szövege: “Ezek a kapitalisták általában harmonikusan és összehangoltan járnak el az emberek megkopasztásában.”

Abraham Lincoln

A kapitalista világgazdaság rendje, hogy mindenki mindenkivel üzletel, mindenki megjelenhet minden piacon, minden munkaerő oda megy, ahova akar, minden befektető bárhol a világon befektethet és mindent mindenütt lehet kapni. Vagyis komporatív előnyökkel és globális kizsákmányolással állunk szemben. Davis Corten szerint a tőkés gazdaságok világuralmát éljük. Ennek előnye, hogy a piacon megjelenő vállalatok azt termelik, amire az emberiségnek a legnagyobb szüksége van. A hátrányához vegyünk egy példát Adam Smith-től. A  példa szerint Angliában gyártják a gyapjúszövetet, mert ott, helyben hatékonyan és olcsón lehet előállítani. Ezzel szemben Portugáliában bort kell termelni, mert azt ott lehet helyben a legolcsóbban és a legjobb minőségben előállítani. Csakhogy az angol gyapjú nyereségtartalma jóval nagyobb, mint a portugál boré, ezért előbb a portugál tőke vonul ki a portugál gazdaságból és fektet be Angliában a gyapjúiparba, majd a portugál szőlőmunkás és a jobb élet reményében Angliába vándorol, ahol beáll a textiliparba dolgozni.

Hogyan alakul ki a globális kizsákmányolás?

A világgazdaságban a piacok versenyeznek egymással, csakhogy a piaci megjelenéshez tőkeberuházásra van szükség, és mivel a pénz a leggyorsabban mozgó tőke, ezért gyorsan kialakul a befektetőkért folyó verseny, az országok egymással versenyezve ajánlják fel olcsó munkaerejüket, a lehető legolcsóbban kínálják természeti erőforrásaikat, féken tartják a szociális igényeket, csakhogy befektetői pénzhez jussanak. Itt előnyt élvez a diktatúra (vagy az illiberalizmus) ugyanis ez jelentős komporatív előnyökkel jár. Vagyis a gazdasági világversenyt a liberális demokráciák a saját vesztükre találták ki, mert ebben a versenyben a diktatúrák messze sikeresebbek.

(folyt. köv)

 

 

 

 

 

(Visited 25 times, 1 visits today)