Recep Tayyip Erdoğan török elnök „unortodox” gazdaságpolitikája a tönk szélére sodorta az országot. Törökországot fizetési mérlegválság, növekvő szegénység, magas munkanélküliség és szárnyaló infláció sújtja.
A török líra 2021-ben mintegy 70 százalékot veszített értékéből a dollárral szemben, ennek mintegy 33 százalékát csak novemberben. Ez nemcsak Törökországra, hanem a szomszédaira is veszélyt jelent, és az Európai Uniónak érdeke, hogy stabilizálja az országot, és újra lehorgonyozza a Nyugathoz.
Miért tenné ezt az EU?
Mert bár Törökországtól nem idegenek a politikai és gazdasági válságok, ezúttal valószínűleg az EU-t is magával ragadná az összeomlás. Törökországban több migráns és menekült él, mint bármely más országban a világon – 3,6 millió ember -, és egy mély gazdasági válság Törökországban szinte biztosan újabb bevándorlási hullámot indítana el az EU felé.
Éppen ezért az EU-nak fel kell ajánlania , hogy Törökország bevezesse az eurót anélkül, hogy uniós tagországgá válna, cserébe olyan politikákért, amelyek újjáépítenék Törökország súlyosan sérült demokratikus intézményeit.
Egy ilyen megállapodás jelentős előnyökkel is járna az EU számára. Nagyobb nemzetközi súlyt adna az eurónak, ami gyakran emlegetett stratégiai cél, különösen, ha a megállapodást később más regionális szövetségesek, például Libanon vagy akár Ukrajna stabilizálására is alkalmaznák.
Mit jelent tehát az euró részleges bevezetése? Ennek jogi előzménye – az úgynevezett „monetáris megállapodás” – már létezik az EU és Andorra, valamint San Marino között, két olyan mikroállam között, amelyek nem részei az EU-nak, de Törökországhoz hasonlóan részei annak vámuniójának.
